|
|
|
|
|
Heti könyvünk:
Michel HouellebecqA csúcson Kiadó: Magvető Bolti ár: 1990 Ft UHU ár: 1791 Ft Megtakarítás: 199 Ft (-10%) Houellebecq új könyvében ott folytatja, ahol az Elemi részecskékben abbahagyta: a nyugati világ, a fogyasztói társadalom szenvtelen hangú, könyörtelen bírálatával. Nem zsigeri elutasításról van azonban szó, a szerző körültekintő, lényegretörő, néha már-már szociológiai alapossággal vizsgálja korunk társadalmának alapvető tendenciáit, folyamatait. Filozofikus könyvet tart a kezében az olvasó, olyan könyvet melyben a könyv valódi szerkezetét a gondolati tartalom adja, úgy tűnik, a főhős hosszú elemzései, monologizáló gondolatmenetei szándékosan hasítanak bele néha kissé esetlenül a cselekmény menetébe. Mindemellett a regény komótosan felépülő története sem nevezhető unalmasnak. Michel egy thaiföldi szex-paradicsomban találkozik a turisztikai ágazatban magas beosztásban dolgozó Valerievel. A köztisztviselőként dolgozó, magányosan élő, negyvenéves Michel elidegenedett, illúziótlan világágába berobbanó fiatal lánynak sikerül humanizálnia a kiábrándult férfit. Az Elemi részecskék főhőséhez hasonlóan Michel gondolatai is szinte kizárólag a szexualitás körül forognak. Valerie érkeztéig pornográf filmek nézésével, a peep-showk látogatásával, a prostituáltakkal próbálja elütni nem túl érdekfeszítő munkája mellett megmaradó idejét. Valerie azonban meghozza az intimitást az életébe, mert úgy tudja szeretni, ahogy azt Michel egy nyugati nőtől az már nem is várta, úgy tud örömet szerezni, ahogy azt addig csak keleti nőknél tapasztalta, "akik úgy adják oda testüket, mint egy csodálatos tárgyat, hogy élvezetet szerezzenek pusztán az élvezetért". Valerie ugyanúgy hisz a szabad szerelemben, mint Michel szerelmük érzelmi intenzitásából semmit sem von le, hogy közben másokkal is megosztják ágyukat. Valerie munkája kapcsán elénk tárul a felső középosztály elidegenedett világa, melynek tagjai párcserés klubokkal, szexturizmussal próbálják oldani magányukat, vagy éppen szado-mazo klubokban próbálnak feloldódni. Michel ráébred, hogy a nyugati ember már nem képes rá, hogy a szexet természetes jelenségnek tekintse, túlzottan tudatában van individuális létezésének, ezért arra a következtetésre jut, hogy a szexturizmusban rejlik a jövő... |
 |
Heti szerzőnk:
José SaramagoPortugál író, költő. 1922. november 16-án született Azinhagában, szegény földműves családban. Családi neve de Sousa, de az anyakönyvezető önkényesen a család becenevét, a Saramagót (egy vadnövényt jelent, mely abban az időben a szegények táplálékául szolgált) is hivatalosan bejegyezte. A család 1924-ben Lisszabonba költözött, ahol apja rendőrként helyezkedett el. Ettől kezdve jobban ment soruk, de Saramago már tizennégy éves volt, mikor először saját házba költözhettek. Nagyon jó tanuló volt, de a gimnáziumot csak két évig tudta családja finanszírozni, ezért tizenkét éves korától szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Az iskola befejezése után autószerelőként helyezkedett el. Ifjúkorától lelkesen olvasott, otthon ugyan egyáltalán nem voltak könyveik, de az iskola majd később a munka után lelkesen látogatta a közkönyvtárakat. 1943-ban az egészségügyi minisztériumban helyezkedett el köztisztviselőként. Ugyanebben az évben jelent meg első könyve, a Terra do Pecado (A bűn földje), melyet azonban később már híres íróként kihagyott művei felsorolásából. Ebben az időben más művekbe is belekezdett, de hamarosan felhagyott az írással, mert úgy érezte, nincs olyan mondanivalója, melyet érdemes lenne másokkal megosztani. A következő húsz évben nem is jelentkezett új kötettel. Az irodalmi életnek azonban nem fordított hátat. 1955-től fordítani kezdett, 1959-ben pedig otthagyta köztisztviselői állását és egy kiadónál helyezkedett el. Alkotóként az 1966-ban megjelent Os Poemas Possíveis (Lehetséges versek) című verseskötetével tért vissza az irodalmi életbe. Ez és az ezt követő, 1970-ben megjelent Provavelemente Alegria (Valószínűleg boldogság) című versesköteteinek versei a klasszikus költészeti hagyományok jegyében születtek. Első novelláskötete az Objecto Quase (Majdnem tárgy) 1978-ban látott napvilágot. 1971-ben otthagyta kiadói állását, és a következő években különböző újságoknál dolgozott szerkesztőként és újságíróként. Az 1974-es békés forradalmat követő zavargások kiélezték a kormány és a kommunisták közötti ellentétet. Mivel Saramago 1969 óta a kommunista párt tagja volt, lehetetlenné vált számára, hogy elhelyezkedjen. Ekkor döntött úgy, hogy az kizárólag az írásnak fog élni... A teljes életrajz José Saramago nálunk kapható könyvei |
|
||||||||||
 |
 |
 |
 |
 |
 |
