Ahogy azt a meseregény címe is mutatja, ez a mű a kacagás tára. Van benne humor, amennyi csak a lapokra fér. Humor a meseszövésben, humor a könyv nyelvezetében.

   Ebben a mesében megjelenik a mese gyerekvédő szelleme is. A vihogik ugyanis arra vállalkoznak, hogy a gyerekekkel szemben elkövetett vétségeket furcsamód megtorolják. Minden gyerek mellett kiállnak, igaz, néha félreértelmeznek bizonyos helyzeteket, s olyan hibáért is büntetnének, amelyet a pillanatnyi mérgében vétkező szülő már rég helyrehozott.

   A gyerek védendő, de a szülő is ember, akinek szintén lehetnek bosszús pillanatai. Hát persze, de ha véletlen vét is valamit, sajna a vihogik akkor is hadrendbe állnak, s különös módon megbüntetik a vétkes felmenőt. Ehhez segítségül hívnak egy nagyevő, s minden tekintetben mohó kutyaszemélyt, aki bizonyos termékével ellátja a vihogikat. Hogy mivel?, hát az maradjon egyelőre a titkunk.

   Aztán hadrendbe állhatnak a gyerekek is, hogy szeretett papájuk, aki szerintük semmi büntetendőt nem követett el, mégis elkerülhesse a vihogik csapását.

   Hát így. S ezt a történetet, mely magában is igen-igen mulatságos, nemcsak az elbeszélő szájából hallhatjuk, de elmondja nekünk a Kutyaszemély is, a mindent látó Sirály is, no meg a keksz is, akit apuka szokott kóstolgatni munkaidejében.

   Fergeteges jókedvet kívánunk a könyv olvasásához, s ígérjük, ha valaki búsan fog is a lapokhoz, a történet minden olvasóját vihogivá varázsolja majd át!