Ha valaki azt hiszi, hogy játékszervezők nem lehetnek elfogultak, az téved.
Ha valaki úgy véli, a Harry Péter Budapesten című játék nyomtalanul elmúlt az UHU életéből, az meggondolatlanul állít valamit.
Ha valaki azzal vádolná a bagolyhoniakat, hogy elfelejtették régi Mágusaikat, az bizony bakot lő.
Volt egyszer az UHU-n egy játék, Harry Péter (Potterről) szólt. Részt vett rajta számos Mágus-jelölt, sőt, Mágus-jelölt családok is! S mikor kiosztottuk a díjakat, döbbentünk rá, nyerteseink testvérei, szülei, sőt nagyszülei is megmérték magukat játékunkon.
Bosnyák Viktóriáról sose gondoltuk volna, hogy mást jelent majd számunkra, minthogy ő két FőFőMágus Édesanyja.
S mikor Tündérboszorkány címmel megjelent első mesekönyve, az egész UHU rohant a polcokhoz!
MágusAnya a szerző!
MágusAnya könyvbe foglalja MágusIkreit!
MágusAnya bizonyára MágusKönyvet írt!
S valóban.
MágusAnya valóban könyvbe foglalta ikreit. MágusAnya valóban MágusKönyvet írt. Könyvébe foglalta a Könyvtáros Tündért, ami önmagában jó dolog, hisz Könyvtáros Tündéreket igen ritkán foglalnak könyvbe. Könyvébe foglalta azt a szomorúságot, mikor egy Tündér rájön, alig tudja rávenni olvasóit, hogy könyvet vegyenek a kezükbe. Könyvbe foglalta a Fantázia hatalmát, azt a hatalmat, amivel számtalan dolgot át lehet alakítani, amivel számos dolgot vágyottá lehet tenni.
MágusAnya betűt vetett, hogy olvasókat arathasson.
Itt az ideje, hogy másodszor is gratuláljunk neki!
Vásárolja meg a könyvet
