Angol regény- és esszéíró. Aldous Leonard Huxley 1894. július 26-án született Godalmingban, jómódú felső-középosztálybeli családban. Nagyapja, Thomas Henry Huxley az oxfordi egyetem híres élettan professzora, az evolúciós elmélet egyik vezéregyénisége volt. Apja neves életrajzíró és esszéista volt, bátyja, Julian a XX. század egyik legjelentősebb biológusává vált. Középiskolai tanulmányait a híres etoni kollégiumban végezte. Etonban elsősorban kiváló memóriájával, csodálatos nyelvérzékével és kitűnő verseivel hívta fel magára a figyelmet. Már egész fiatalon imádott autót vezetni, diákkorában autóversenyzőként is kiváló eredményeket ért el. Tizennégy éves korában elvesztette édesanyját. Tizenhat éves korában egy súlyos szembetegség következtében tizennyolc hónapra teljesen megvakult. Különleges szemüveg használatával egyik szeme viszonylag gyorsan meggyógyult annyira, hogy képes volt olvasni, de a braille írást is megtanulta. Hogy olvasni tudjon, és autót vezethessen rendkívül vastag szemüveget kellett viselnie. Az autóvezetésnél inkább az okozott számára problémát, hogy néhány autóba nem fért be, mert felnőttkorára több mint két méter magasra nőtt. Súlyos szemproblémája ellenére is befejezte oxfordi tanulmányait. Huxley szíve szerint a családi hagyományt követve biológus szeretett volna lenni, de tizenhét éves korában be kellett látnia, hogy betegsége miatt ez megvalósíthatatlan. Ekkor határozta el, hogy író lesz. Természetesen katonának sem hívták be. 1917-ben a hadügyminisztériumban dolgozott, majd egy rövid ideig Etonban és Reptonban tanított. 1919-ben feleségül vette a belga Maria Nyst, akitől egy fia született. Első verseskötete 1916-ban látott napvilágot. Pályája elején egyik nagynénje támogatta, aki ismeretségei révén bevezette a híres Bloomsbury irodalmi körbe. Hamarosan Londonban újságíró lett, irodalmi, zenei és iparművészeti kritikákat írt. Első regénye, A nyár a kastélyban 1921-ben jelent meg. A szatirikus, cinikus hangú regényben Huxley kemény kritikát mond kora társadalmáról. A regény óriási sikert aratott, ami lehetővé tette számára, hogy kizárólag az írásnak élhessen. A következő nyolc évben összesen tizenkét regénye jelent meg, melyekben általában a nagypolgárság léha és sznob világát gúnyolta ki. Ezek közül kiemelkedik az 1928-ban megjelent Pont és ellenpont című, mely meghozta Huxley számára a világhírnevet. Társadalomkritikai művei mellett azonban írt sikeres szerelmi és bűnügyi tárgyú regényeket és novellákat is. Az 1920-as években Huxley szoros barátságba került D. H. Lawrence-szel. Barátjával és feleségével beutazta Olaszországot és Franciaországot. A húszas években legtöbb idejét Olaszországban töltötte. A harmincas években a Toulon közeli Sanaryban élt. Itt írta a legjelentősebb regényét, a Szép új világot, mely 1931-ben látott napvilágot. A rendkívül pesszimista regény borús jövőképet fest az emberi civilizáció technikai fejlődéséről. Huxley műve igazi negatív utópia. 1936-ban jelent meg legjelentősebb társadalmi regénye, A vak Sámson. A műben Huxley összefoglalja az ösztönökről és a tudatról, a társadalmi és a lélektani erők hatásáról vallott gondolatait. A legnagyobb veszélynek ekkor az erősödő fasizmust tartotta. A műben az értelmiséget antifasizmusra és pacifizmusra szólítja fel. 1937-ben az Egyesült Államokba utazott. Abban reménykedett, hogy a Kaliforniai klíma alatt javulni fog a látása, ami állandó problémát jelentett számára. Hollywood villanegyedében vásárolt házat magának, ahol rendszeresen művelt emberekből álló társaság gyűlt össze körülötte. Az Egyesült Államokban már alig írt szépirodalmat. A Szép új világ témája azonban továbbra is foglalkoztatta, és 1959-ben megírta a Visszatérés a szép új világhoz című regényét. Írt forgatókönyveket Hollywood számára, de ebben nem ért el kiemelkedő sikereket. Leginkább azonban esszéket írt, mindenféle témában. Amerikában kezdett el foglalkozni a kábítószerekkel, rendkívül izgatta a különböző drogok, főleg a meszkalin és az LSD tudatmódosító hatása. 1954-ben Az érzékelés kapui címen nagy hatású tanulmányt tett közzé a meszkalin tudattágító hatásáról. Ugyanerről a témáról írta A menny és pokol (1959) című tanulmányát. Kaliforniában kezdett komolyabban érdeklődni a különböző misztikus tanok iránt, de valójában nem hitt bennük. A keleti vallások közül elsősorban a buddhizmus foglalkoztatta. Huxley valódi agnosztikus volt, aki azt képviselte, hogy a lét olyan alapvető kérdéseit, mint Isten léte, a világegyetem természete, a lélek és test problémája nem lehet megválaszolni, az ezzel kapcsolatos álláspontokat bizonyítani és tagadni sem lehetséges. 1956-ban meghalt felesége. Huxley újra megnősült, még ugyanabban az évben feleségül vette a hegedűművész és pszichiáter Laura Archera-t. Élete végére a kaliforniai hippik egyik példaképévé vált. 1961-ben egy bozóttűz elérte házát, és így mindene, köztük hatalmas könyvtára és számos még nem publikált írása elégett. Beköltözött Los Angelesbe, de már egyre többet betegeskedett. 1963. november 22-én halt meg Los Angelesben.
Aldous Huxley nálunk kapható könyvei
